Prológus

 Közel 20 év telt el Apokalipszis veresége óta. Ez idő alatt pedig nem kevés változás történt az intézet háza táján. Először is gyarapodott a csapat Gambit, Lance, Colussus, X23 és Forge személyében.

 A régi X-ek is lassan elvégezték a középiskolát, tovább tanultak, majd néhányan el is hagyták az intézetet, bár nagyrészük így sem került Bayville határán túlra, de még ők is rendszeresen visszajártak a régi otthonukba.

 Az emberek is lassan elfogadták a mutánsok jelenlétét, bár még mindig akadtak olyanok, akik a mai napig a halálukat kívánják, és megvetik őket. De ők sem tehetnek sokat, hiszen immár lassan 10 éve törvény mondja ki, hogy a mutánsokat épp olyan bánásmódban kell részesíteni, épp olyan jogaik vannak, mint minden más embernek. Mind pozitív, mind negatív értelemben.

 És hogy pontosan mi is történt eközben a régi csapattal? Nos, Jean, ahogy tervezte, génsebésznek tanult tovább, az egyetemet kitűnő eredménnyel végezte, és azóta is az x-gén kutatásán dolgozik. Scott jogász lett. Az Ő, Kurt, és persze a Professzor érdeme a mutánsjogi törvény. Kitty a főiskolán lakberendezést tanult. Bár először a gasztronómiai pálya felé tekingetett, de barátai lebeszélték erről a tervéről. Diplomamunkájában pedig megtervezte az intézet új berendezését, aminek egyes részeit meg is valósították. Ő is azok közé tartozott, akik elhagyták az intézetet, de csak két utcával költöztek arrébb Lance-el.

 Vadóc – Gambit beköltözése után – minden szabadidejét arra fordította, hogy megtanulja irányítani képességét. Meditált, jógázott, és minden nap legalább két óra hosszat gyakorolt a Professzorral. A kemény munka végül meghozta gyümölcsét. Mikor próbálkozását végre siker koronázta, kirohant a Professzor szobájából, akivel éppen az áhított célon dolgozott, végigrohant a házon, megkereste Remy-t, és megcsókolta. A többiek emlékei szerint legalább negyed óráig álltak ott. Akkor csókolóztak először, de nem utoljára.

 Másnap Vadóc elégette az összes kesztyűjét, mondván, hogy neki egy életre elege van belőlük, és soha többé egyetlen egyet sem akar felvenni. Ez az állítás meg is dőlt a következő, rettentően fagyos télen. A ruhatárát is átalakította, kidobálta szinte az összes egész testet elfedő ruháját, és ha az időjárás engedte, mellőzte is a kegyelmet kapott ruhadarabokat. De a stíluson semmit sem változtatott.

 Ciklon, Farkas és Szörnyeteg is az intézetben maradt, és továbbra is tanítja az ifjú mutánsokat. Tüskéről nem sokat hallani. A Martalócokkal maradt, és velük él a csatornákban. Az újoncok közül csak Bobby, Amara és a visszatérő Jubilee él az intézetben, a többiek pedig a környéken, Rahne kivételével, aki ugyan Skóciában él, és az ottani mutánsügyeket intézi a Professzor kérésére, de gyakran meglátogatja régi barátait.

 Magneto, Mystique, a Testvériség-és az Akolitok szétszóródtak, majd újra egyesültek az Új Testvériség keretein belül. Azóta lopásokból, bankrablásokból élnek, és bár ezeknek a betöréseknek nagy részét, és Magneto további, mutáns-világuralmi terveit sikerül meghiúsítani, valahogy mindig sikerül kicsúszniuk az X-ek és a rendőrség kezei közül. Kivéve Wandát, aki nem tért vissza régi csapatához, és azóta is a világot járja, helyét keresve benne. Senki sem hallott róla, már évek óta.

 Kelly igazgató máig becsületesen vezeti a Bayville gimnáziumot, és jövőre készül nyugdíjba vonulni. Most már ő is megbarátkozott a mutánsok létezésével, és azzal, hogy az iskolájába is járnak. Ellenben Duncan, aki a mutáns-ellenes csoportok egyik legismertebb képviselője.

 Ha pedig szerelemről van szó, Farkas köszöni szépen, Ő marad a motoroknál, vele ellentétben viszont Jean és Scott, Vadóc és Remy, Kurt és Amanda, valamint Kitty és Lance, akik boldogan élnek együtt, gyermekeikkel.

 Ezekről a gyermekekről, pontosabban közülük kettőről szól ez a történet.