Ahogy egyre világosodott, egyre többen akartak bejönni Vadóc betegszobájába. Kitty azonban visszatartotta őket. Tudta ugyanis, hogy egyik kérdés sem a lány egészségi állapotával lenne kapcsolatos, hanem annál inkább Gambittal. Vadóc eléggé unatkozott és elege volt az egész hercehurcából. Kitty az ajtó túloldalán kiabált és győzködött, érvelt és könyörgött. Vadóc kimászott az ágyból és lopakodva elindult a szoba hátulja felé. Rémlett neki, hogy valahol erre lennie kell egy vészkijáratnak… Meg is találta és szerencsésen kitalált az Intézetből. Jó volt friss levegőt szívni. A hasa tompán sajgott, a feje viszont már egyáltalán nem fájt. Hála istennek. Fáradtan sóhajtott. Egy padon üldögélt, mikor befogták a száját és a kapu felé ráncigálták. Rémülten kapálózott, hátrafelé sípcsonton rúgta támadóját és kiszabadult. Szembefordult a férfival és támadóállásba helyezkedett.
- Ki vagy és mit akarsz? Végzek veled, mielőtt…

- Ó valóban?- kérdezte gúnyosan a férfi és elővette a fegyverét. – Ne szórakozz, kislány. Ezennel túsz vagy.
Vadóc félve meredt a késre és nagyot nyelt. A férfi lassan hozzásétált és a késsel sakkban tartva karon ragadta és maga után vonszolta.
- Mégis, hogy jutott be ide?
- Én mindenhova bejutok.
- És hatalmas egója van…

- Egóm? Kislány, a specialitásom, hogy bejussak valahova.
- Mer mi maga betörő?
- Tolvaj. Kicsit más, kicsit érdekesebb.
Vadóc furán nézett rá.
- Ugye ennek semmi köze…
- Remy barátunkhoz? –mosolygott (vagy inkább vicsorgott a férfi).

Vadóc szeme rémülten megvillant, de aztán próbált nyugodt maradni.

- Egyáltalán ki maga? – kérdezte.

- Julian vagyok, kislány, de jobb, ha nem kérdezel többet, mert még megremeg a kezem - fenyegetőzött a férfi és a kést közelebb nyomta a lány nyakához.

- Nem fog bedőlni a maga aljas trükkjének. Annál több esze van - győzködte inkább magát a lány.

- Ó igen? Hát majd meglátjuk.

Egy kívülről elhagyatottnak látszó háznál kötöttek ki, ami belülről annál kevésbe volt elhagyatott. Rengeteg férfi sürgölődött bent és a ház hatalmas volt.
- Á Julian, meghoztad? – vigyorgott egy különösen ronda férfi rájuk. Fogatlan vigyora és büdös, alkoholszagú lehelete elborzasztotta a lányt, elfordította a fejét. – Itt van a szer, amit kértél – folytatta, majd egy folyadékkal töltött injekciós tűt nyomott Julian kezébe. Julian nem szólt semmit, erősen tartotta Vadócot és a tűt a vállába szúrta. Vadóc megugrott és felkiáltott.

- Ez egy ideig visszatart attól, hogy esetleg bánts minket – mondta Julian mosollyal az arcán.

Vadóc szúrósan nézett rá, kiszabadult a szorításából és dörzsölni kezdte a helyet, ahol megszúrták.

- Andy, vidd a szobába – intett egy jóképű férfinak Julian.

Andy odajött hozzájuk, kézen fogta Vadócot és egy közeli szobába vezette, majd a falhoz lökte. Kiment, és bezárta az ajtót. Vadóc körülnézett. Sehol egy ablak, semmi, csak csupasz falak és egy rongy a sarokban. A szoba mind a négy sarkában kamerák voltak elhelyezve, figyelve a lány minden lépését. Vadóc életében először összekulcsolta kezeit és szívből imádkozni kezdett. Fogalma sem volt, hogy hogyan fog megmenekülni. Fogalma sem volt, hogy egyáltalán túléli-e ezt a kalandot.
- Kérlek, Cajun, maradj, ahol vagy. El ne mozdulj onnan, kérlek.