Ciklon kapott a leggyorsabban észhez, és amikor Gambit lerakta Vadócot a földre, azonnal odament hozzá.
- Gondoltam –jelentette ki aggódva Ciklon. – A fejfájás-csillapító az oka. Én mondtam, hogy ne vegyen be annyit.
- Fájt a feje? – kérdezte Kitty.
- Olyannyira, hogy ötöt vett be egyszerre. És tartok tőle, hogy éjszaka is vett be néhányat. A gyógyszeres doboz eléggé aszpirinhiányban szenved.

-         Hogy van? –kérdezte rekedten Gambit, mit sem törődve a morgó Logannel.

-         Sajnálom, de azt kell mondjam, nem épül fel hamar - mondta Ororo. – Kómában van.

-         Vissza kell vinnünk az Intézetbe – mondta Jean és erre a mondatra a Cajunnak szomorúan villant meg a szeme. Vele akart maradni. Nem hagyhatta el most, amikor a legnagyobb szüksége volt rá. Tudta azonban, hogy az Intézetbe sosem engednék be. Szomorúan sóhajtott és csak állt.
- Mennünk kell – mondta Logan és ellenszenves pillantást vetett a lehangolt Gambitra.
Az x-ek távoztak Vadóccal és Gambit egyedül maradt. Egészen addig állt ott egyhelyben, amíg valamennyi diák el nem ment és besötétedett. Az Intézetben ugyanebben a pillanatban Vadóc nyugtalanul lépkedett a nagy fekete ködben. Piros lézerek hasítottak át a sötétségen. Az ő szemeiből jöttek. És ő pusztított, tört, zúzott, ölt.

*Nem szabad felébrednem. Nem szabad…*

 Gambit az utcán sétált. Motorját otthagyta valahol és most gyalog indult útnak. Hogy merre ment azt maga sem tudta. Egyszer csak egy nőalak állt elé majd sürgetően intett és Gambit követte őt. Egy utcai lámpa alatt futottak el mikor Remy felismerte őt. Kitty volt az. Az Intézetbe vitte, ahol a lehető legcsendesebben elvezette őt Vadóc betegágyáig. Remy nem vacakolt, odarohant az ágyához, letérdelt mellé és aggódva nézett a holtsápadt lányra.
- Cherie, itt vagyok, ne viccelődj, ébredj fel. Gambit aggódik érted.

Kitty is az ágy mellé sétált.
- Nem maradhatsz sokáig. Hajnalban el kell menned.
- Köszönöm, hogy itt lehetek vele!

Kitty bizalmatlanul méregette.
- Csak azért hiszek neked, mert véletlenül sikerült megtalálnom Vadóc naplóját... El ne mond neki! – tette hozzá gyorsan. – Fel fog épülni. A prof azt mondta, hogy talán reggelre fel is ébred.

-         Nem a tablettákkal van a baj. Illetve nem csak azzal. Az a találkozás Apokalipszissel…

-         Nem lesz semmi baja – nyugtatta a fiút Kitty.

 Gambit sóhajtott majd a lányra emelte tekintetét és megfogta a kezét. Kitty az ajtó elé állt őrködni. Alig egy óra telt el, mikor Remy zajt hallott a folyosóról, majd Kitty és Logan hangját hallotta.
- Te mit keresel itt kölyök?

-   Csa-csak levegőzöm.
- Nagyszerű. Bemehetnék?
- Nem.
- Nem?
- Most nem lehet. Vadócnak nyugalomra van szüksége – jelentette ki Kitty.

Logan egy ideig méregette a lányt, majd távozott.
- Ez meleg volt. – fújta ki magát Kitty.
  Hajnalban Gambit már fejét az ágy szélére hajtva bóbiskolt. Vadóc pedig álmodott. Álmában megjelent Cody, és azt mondta neki, hogy megbocsát, és hogy tovább kell élnie az életét. A lány hirtelen kinyitotta a szemét. Pislogott egy kicsit, majd meglepve nézett az ágyon szundikáló fiúra. Elmosolyodott és megsimogatta a srác fejét. Gambit felébredt. Meglepetten pislogott a lányra, csakúgy, mint a lány ezelőtt két perccel. Mikor felfogta, hogy tényleg ott van, él, és rá mosolyog, boldogság költözött a szívébe. Szólni akart, de a lány belé fojtotta a szót. Előrehajolt és megcsókolta Remy-t. A srác felállt a földről majd az ágy szélére ült. Egy percig szótlanul néztek egymás szemébe, majd egymás nyakába borultak.
- Megijesztettél, cherie…

- Sajnálom, sajnálom…

 Erősen ölelték egymást. De ekkor jött be Kitty. Elmosolyodott, elmélázva nézte a párt, de gyorsan feleszmélt.
- A Professzor mindjárt idejön. De most már kár elmenned, Gambit. Már mindenki ébren van, hála Mr. Logan hajnali edzésének.

- De hát akkor mit csináljak?- kérdezte Gambit
- Már úgyis mindenki rólatok beszél. Csak próbálj meg nem összetalálkozni Mr. Logannel és menj nyugodtan végig az Intézeten aztán menj vissza Magnetohoz. - szólt Kitty – Majd én vigyázok Vadócra.

Gambit bólintott, majd távozott az Intézetből.