Gambit és Vadóc eltávolodtak az x-ektől, akik miután jól lemaradtak, csendben követték őket. Közben sokan a csapatból köhöm-köhöm-ökkel, apró megjegyzésekkel jelezték hitetlenkedésüket a történtek iránt, vagy éppen fáradtságukat, Bobby pedig hangosan kijelentette, hogy:

-         Küklopsz, engem nem igazán érdekel Vadóc magánélete, szóval nem mehetnénk vissza aludni? - mondta és többen helyeseltek.

-         Bobby Drake, ha nem beszélsz halkabban, akkor elintézem, hogy egy hónapig kelljen takarítanod a Black Bird-öt!

-         Jól van, jól van, én is ledöbbentem, meg minden, de most komolyan, Vadóc előbb-utóbb úgyis visszajön - szólt most már halkabban Jégember.

-         Az egyáltalán nem biztos - sóhajtott gondterhelten és félig magában Kurt.

 Gambitnak sikerült elfeledtetnie Vadóccal temérdek problémáját és fájdalmát és ezért végtelenül hálás volt neki. Most azonban újra felszínre törtek érzelmei, képek villantak be a másfél évvel ezelőtti buliról, Codyról és azokról a szörnyű percekről, mikor nem tudott segíteni a fiún és még csak azt sem tudta él-e még.

-         Jól vagy, chere?

-         Igen, persze- sóhajtott Vadóc.

 Gambit tudta, hogy azon a srácon járt az esze. Sajnálta a lányt, de valahol mélyen valami hatalmas dühöt érzett. És szomorúságot. Féltékeny, én? Ez még viccnek is rossz. Bár még tagadta, de a szíve mélyén tudta, hogy valóban az.

-         Mindjárt ott vagyunk. Mennyi az idő, nem tudod?

-         Nincs órám, petite, de nem sokkal múlhatott 1:00. Á igen, nézd csak- mutatott a házak mögül előbukkanó óratoronyra.

-         Köszi.

-         Jut eszembe, neked véletlenül nincs holnap suli?

-         De van, de valami nyílt nap lesz. Mondjuk, nem nagyon érdekel, még az sem biztos, hogy bemegyek.

-         Gambit megérti, hogy nem szereted a sulit, de pont egy nyílt napon nem bemenni? Megy valaki az Intézetből?

-         Hát, Ciklon biztos.

-         Szűkszavú vagy, belle, biztos minden rendben?

-         Igen, persze- hajtotta le a fejét a lány.

 Gambit megállította Vadócot, és vállait megfogva szembefordította magával.

-         Nézd, Vadóc. Nincs értelme, olyan dolgon rágódni, amin nem változtathatsz. A végén teljesen megmérgez belülről és összerogysz a súlya alatt. Azért vagyok itt, hogy segítsek. Nem kell tartanod tőlem, nincs semmilyen hátsó szándékom, csak egyszerűen neked akarok jót.

 Vadóc hatalmas szemekkel nézett a fiúra és szeme sarkában könnycsepp csillant. Gambit félt, hogy valami rosszat mondott és zavartan lecsúsztatta kezeit a lány válláról.

Vadóc hirtelen átölelte Remy-t olyan erővel, hogy majdnem ledöntötte őt a lábáról.

-         Köszönöm- suttogta.

-         Nincs mit, cherie. Igazán nincs mit.

 Lemaradt x-ek éppen ebben a pillanatban fordultak be a sarkon, de már késő volt elbújni. Gambit meglátta őket. De nem akarta felzaklatni még ezzel is Vadócot, csak némán farkasszemet nézett a lány válla felett Scottal, de nem tett semmit.

-         Chere, azt hiszem, azt hiszem… menned kell…- mondta óvatosan.

-         Mi- mi ért? Én…- kezdte, de meglátta Scottékat. – Ó.

-         Te hozzájuk tartozol, petite. – szólt Gambit és puhán megpuszilta a lány feje búbját.

-         Viszlát Cajun!

-         Viszlát cherie!

 Scott nem szólt semmit, csak némán elindultak vissza az Intézetbe Vadóccal. Gambit még sokáig nézte a távolodó lányt, aztán ő is hazaindult.

 Mikor megérkeztek az Intézetbe, az első dolog, amit felfogott, hogy a konyha tömve van, mind őt nézik és ő nagyon-nagyon piszkos (na jó ez három dolog, de egyszerre eszmélt felJ). Ahogy megmozdult újra a hasába hasított a fájdalom és ő riadtan vette tudomásul, hogy a fájdalma nemhogy csökkenne de még nő is. A Professzor merőn nézte őt, és Vadóc megijedt, vajon mit fog szólni. Hátha kidobja őt? Akkor se lenne nagy baj. Magneto ajánlatát még mindig elfogadhatja.

-         Kicsit késő van, nem gondolod? – kérdezte a prof.

-         De.

-         És miért nem jöttél az intézetbe? Hol voltál?

-         Professzor mi láttuk őt…- kezdte Scott de Vadóc közbevágott.

-         Igen, Scott majd később mindent pontosan kitálal – mondta és figyelemre se méltatta a hebegő Küklopszot. – Az viszont érdekelne, mióta követtetek?

Scott csak három szót tudott kinyögni.

-         Texas, seb ésss.. Apokalipszis.

 Mindenki egyszerre kezdett el beszélni (akik nem voltak a keresőosztagban)

-         De nyugalom, mert amint hallottam, Vadóc bezárta valami barlangba.

-         És mi van Texasszal? – folytatta Jean.

-         Texasba akartam menni. A sebbel, mielőtt megkérdeznéd az égvilágon semmi.

-         De mégis kivel beszéltél? – tette fel kissé mogorván (nagyonJ) és gyanakvóan a következő kérdést Logan.

 Scott már épp válaszolt volna, de Vadóc egy pillantással elnémította.

-         Nos megtárgyaltam… egy barátommal (több helyről hangos köhögés a kereső osztagban)… szóval kellemesen eltársalogtam egy barátommal.

-         Feltételezem a barát nevét majd Scott-tól kell megtudnom, de mégis miről beszéltetek?

-         Főleg Magnetoról – közölte simán a lány. – De Küklopsz barátunk azt még nem hallotta, ha nem tévedek. - Scott bólintott- Magneto ajánlatott tett nekem.

-         És elfogadtad? – kérdezte komolyan a prof.

-         Nem. EGYELŐRE nem.

-         Ezt fenyegetésnek szántad? – mondta Jean.

-         Nem, Miss Tökély, csak közlésszinten mondtam. Ezt nekem kell eldöntenem jó? Egyébként jelenlegi álláspontom szerint, a válaszom nem.

-         És Magneto üzent neked khm – ön keresztül? – kérdezte Bobby.

-         Nem. Volt szerencsém Missisippiben összetalálkozni vele. És az Apokalipszis elleni harc valahogy kifárasztott, úgyhogy inkább végighallgattam, ugyanis nem volt erőm semmihez.

-         De menő. – vigyorgott Bobby.

-         Az. – suhant át egy halvány mosoly a lány arcán. – Óh, elmehetnék? –mondta Vadóc és arra gondolt, hogy meg kéne vizsgálnia alaposabban a sebét.

-         Mit fogsz csinálni? – szólt Jean.

-         Jelentést teszek Magnetonak. – mondta gúnyosan Vadóc

-         Elmehetsz, Vadóc. – mondta a prof.

-         Köszönöm.

 Ahogy Vadóc távozott Scott kinyögte:

-         Gambit. Tudjátok, hogy ijesztő vele farkasszemet nézni? Ráadásul közben Vadócot ölelte. Ez nekem sok egy napra. Elmennék aludni.

-         Menj csak Scott és többiek, ti is térjetek vissza az alváshoz! Jó éjt mindenkinek! – mondta a prof és a konyha hamarosan kiürült.