-         Nem olyan régen volt, emlékszel rám? Segítettél megmenteni LeBeau-nak megmenteni az apját egy éve. – Vadóc rájött ki is ő.

-         Julien. – suttogta a nevét, ahogy az letette őt.

-         Oui. – bólintott, ahogy elengedte az állát, és odasétált a szőke nőhöz. – Bella, LeBeau-nak ide kellene jönnie, ahogy akarom. LeBeau meghal ma éjjel. – morogta Julien, ahogy Belladonna otthagyta.

-         Szóval, Vadóc, te vagy LeBeau petite amie-ja? – mosolygott, amikor a férfi visszatért, leplezetlen utálattal, és Vadóc tudta, hogy ez semmit sem fog változni. Ahogy csak kimondta a nevét, csak ahogy ránézett. De nem hagyhatta, hogy csalétekként használja fel őt Remy-nek, el kell tűnnie innen most. Megpróbálta kioldani a kötelet, de ezzel csak annyit ért el, hogy felhorzsolta a csuklóját.

-         Befejezhetnéd a szökési kísérleteid, én deux tudok róluk. – nevetett az idősebb Boudreaux gyerek – De mi lenne, ha kivinnélek kicsit a levegőre? – de mielőtt még Vadóc élesen visszaszólhatott volna neki, az átvetette őt a vállán, és kivitte a szobából. Gyorsan felvitte a lépcsőkön, végül pedig felértek az épület tetejére, ahol Vadóc hallani vélt egy… helikoptert? Amikor a por és a levek elkezdtek repülni a tetőn, Julien odament a szél forrásához. Odaadta őt valakinek, aki egy másik kötelet kötött a csuklójára.

-         Szórakozz jól petite, és add át üdvözletem LeBeau-nak. – mosolygott Julien, ahogy lement a lépcsőn, a helikopter felemelkedett, és elindult a víz irányába. Ahogy meglátta őt, Remy éppen körbetekintett a dokkban. De nem látta Belladonnát.

-         Remy, nézz oda! – ordított újra, mert Remy nem hallhatta őt a helikopter miatt, de akkor a férfi megmarkolta őt. Erőlködött hogy kiszabaduljon, de a férfi szorosan fogta a vállát. Mivel megfordult, hogy gyomorszájon rúgja a férfit, de sajnos a pilóta meghallotta, mögé lépett, és olyan hirtelen fordította meg a helikoptert, hogy Vadóc átrepült a másik oldalra. Érezte a törést, és utána minden elsötétült.

-         Híres utolsó szavak, Tolvaj? – nevetett Bella, ahogy a vízre nézett, majd visszafordult Remy-hez – De hogyha ő a te amie-d, akkor talán nem kéne őt elfelejtened. Mert a femme elveszik. – Remy tudta, hogy az orgyilkosoknak nincs semmilyen bűntudata az áldozatuk miatt, de Vadóc ártatlan. Nos, egy kicsit talán, ha harcoltak volna érte, nem nyernének ilyen könnyen.

-         Ó ne, őt ne! – ordította rengeteg férfi hang, mire Jean Luc, Etienne, Theoden, és az egész Tolvajok Céhe ott termett, harcra készen.

-         Etienne, Vadóc a vízben van! – kiáltotta Gambit, unokatestvérére nézve, aki bólintott, és elindult, hogy megmentse a femmét. Etienne a vízhez szaladt, majd gondolkodás nélkül belevetett magát.

 Fájdalom, békesség, és… nedvesség? Az utolsó kijelentése nem volt helyes, Vadóc kinyitotta a szemét, ami elég volt ahhoz, hogy rájöjjön, a víz alatt van. De ha ez nem lenne elég, még erősen meg is volt kötözve, és odafönn Remy Belladonnával, és talán Juliennel is, azt pedig nem tudná megcsinálni. Vadóc sosem gondolt arra, hogy meg fog fulladni, talán arra, hogy új elveszti az irányítást az ereje felett, vagy meghal abban a laborban, de megfulladni? Mindig is köztiszteletben álló úszó volt, miért is aggódott volna emiatt?

 Egyszer csak meglátott felé közeledni egy alakot, akiről először azt hitte, hogy egy cápa. De amikor rájött, hogy hol is van, és meglátta a sántikálást, rájött, hogy az a valami, egy ember. Vadóc tüdeje égett, és levegőt vett, csak kicsit sokáig tartotta magában. De összeállt az egész élete, és végül mindent beleadott, majd a víz beömlött a torkába. Érezte a testében, a meleg, minden elhagyja őt. Akkor érezte, hogy erős karok ölelik át, és viszik a felszínre, majd még egyszer elnyelte őt a sötétség.

 A dokkon Remy és a Tolvajok harcoltak az orrgyilkosokkal, és a Tolvajok álltak nyerésre. De Belladonna és Julien csak állt ott, nevettek volna, mintha nagyon szórakoztatta volna őket a helyzet. Amikor a telefon elkezdett csörögni, Julien és Belladonna megálltak. Bella elővette a mobilját, és válaszolt a hívásra.

 - Oui. Ne aggódj, megtesszük. – bólintott, ahogy letette a telefont – Menjünk Julien, itt végeztünk. – Julien csak bólintott, majd olyan gyorsan elmentek, amilyen gyorsan feltűntek.

 - Ez igen…

- Furcsa volt. – fejezte be Theoden. Őt bezzeg eléggé kifárasztották. Amikor Etienne elérte a víz felszínét, tartotta az ájult Vadócot. Remy bevallottan rohant segíteni az unokatestvérének és Vadócnak, ahogy az apja is. Remy-é volt Vadóc, Jean Luc-é Etienne. Remy finoman a földre, és megnézte a pulzusát. Nem lélegzett.

 Az egyetlen út, amire gondolni tudott, hogy újra élessze őt, a szájból szájba való lélegeztetés volt. És csak gondolkodni azon, hogy megcsókolja őt finoman, teljes ajkakkal, csábító gondolat volt, de valójában megcsókolni? Még rosszabb, hogy nincs magánál, de ha valahol újra megtehetné, megbocsátana neki? Meg fogja őt ölni, amikor megtudja, de akkor mi lesz ez a percnyi mennyország a hetekig tartó fájdalomhoz képest?

 - Remy meg fog téged menteni, Cherie. – mosolygott a Szenvedélyes Cajun, ahogy leeresztette ajkait, és kinyitotta vadóc száját. Egy gyors belégzés a szájába, és eltávolította az ajkait, gyorsan ízlelte a gyönyört, amit érzett. Nem csinálta újra, amíg a kezeit rátette a mell csontjára, és lenyomta segítve a tüdejének a légzést. Még néhány szájon át történő lélegeztetés után vadóc elkezdte felköhögni a vizet, de nem tért magához. Theoden megnézte a pulzusát, és csakugyan élt, ezért gyorsan elvitték őt haza Mattie-hoz.