A plázában Mercy, Lauranna és Vadóc ruhákat, cipőket, és mindenfélét nézegettek, amire csak szükségük volt a szekrényükbe. Mindegyikük tíz, vagy annál több csomagot cipelt, valamint a több csomagot a testőreik cipelték a kocsiba, mivel azt már végképp nem bírták volna el. De több okból kifolyólag vadóc furcsán érezte magát, említette a társait, de ők csak azt mondták, hogy ezért vannak itt a testőrök. Erre ő csak bólintott, és ment tovább, bár még felvillant benne, de csak természetesen tette.

 Hirtelen egy csattanás hallatszott, mire mindenki a plázában riadtan menekülni kezdett a legközelebbi kijárat felé. Mercy és Lauranna is futni kezdett, majd észrevették, hogy valami hiányzik. Vadóc. Körbenéztek, de sehol sem látták őt. Akkor megláttak egy nyakláncot a földön, és máris pontosan tudták ki volt. Belladonna. Mercy gyorsan elővette a mobilját, és felhívta Remy-t.

-         Butus pepite. - megállt a tárcsázási hang, és máris hallotta a rekedt „halló”- t – Vadóc Belladonnánál van, Remy. Gyere ide most! – majd válaszra sem várva letette a telefont, és az anyósára nézett. – Már jön. – sóhajtott szomorúan. Aggódott Vadócért.

-         Bon, jobb lesz, ha hazamegyünk, csak kapják el azt a beteg tébolyodott szajhát, ahogy valaki más tervezte. – ahogy Mercy-vel beszállt a kocsiba.

 A LeBeau kúrián Remy átvette a harci öltözetét, magához vette a kártyáit, a botját, és természetesen a ballonkabátját. Gambit dühös volt, valójában azért mert nem mondták el neki az egészet. A Le Diable Blanc szeme veszélyesen izzott, és ez csak egy dolgot jelenthetett. Valaki meg fog halni, és az sem ő, sem Vadóc nem lesz. Kiviharzott a szobából, felült a motorjára, és elszáguldott arra a helyre, amelyről tudta, hogy a boszorkány oda tenné cherie-t, és remélte, hogy nem késik el.

 A város másik felén, Vadóc a földön feküdt, úgy gondolta egy építkezésen, de hogy milyen építkezésen, nem tudta. A kezei és a lábai meg voltak kötözve, annyira szorosan, hogy meg sem bírt mozdulni. Vadóc erőlködött, hogy kiszabaduljon, de az egyetlen dolog, amit elért ezzel, hogy a kötél véresre dörzsölte a csuklóját. Hirtelen megérzett valamit a levegőben, a szag undorító volt, és ő megérezte a rettenetes fájdalmat, ami a hasába nyilallt. Lenézett, és meglátta a lila pólót, ami többé nem volt lila, de ha úgy vesszük, fekete volt. Megértette, hogy az őt körülvevő karmazsin folyadék belőle jött. A csattanás, a fájdalom, a vér. Fogoly volt, vagy legalábbis egy ideig.

 Rengeteg kérdés tolongott a fejében: Mercy és Lauranna rendben van? Hol van most? Mióta van itt? És ki tette ezt vele? De mielőtt be tudta volna fejezni, egy nő lépett be a szobába. A hölgy szép volt, hosszú, szőke hajú, lila szemű, és karcsú. De a szemei hideget és gyűlöletet sugároztak, ez utalt arra, hogy az élete maga lehet a pokol. Mi történhetett ezzel a nővel, ami ilyenné tette?

-         Szóval te loptad el a Le Diable Blanc szívét, ennek érdekesnek kéne lennie. – mosolygott a nő, ahogy egy tört rejtett mögé. Ahogy elkezdte forgatni azt, megcsillant rajta a fény. Vadóc figyelmesen nézte a nőt, de nem egészen értette, mit történik. A nő csinos fekete bőr ruhát viselt térdcsizmával.

-         Ki vagy te? – kérdezte Vadóc, miközben próbált kiszabadulni. De mielőtt még a nő válaszolhatott volna, kinyílt az ajtó, és egy férfi sétált be rajta. Vadóc biztos volt benne, hogy Remy az, de ennek az embernek kék szeme volt, és tudta, hogy nem Remy az. Odament hozzá, felemelte az állát, így Vadóc láthatta őt. Egy másodperc múlva látta a szőke férfi mosolyát.

-         Nem olyan régen volt, emlékszel rám? Segítettél megmenteni LeBeau-nak megmenteni az apját egy éve. – Vadóc rájött ki is ő.

-         Julien. – suttogta a nevét, ahogy az letette őt.

-         Oui. – bólintott, ahogy elengedte az állát, és odasétált a szőke nőhöz. – Bella, LeBeau-nak ide kellene jönnie, ahogy akarom. LeBeau meghal ma éjjel. – morogta Julien, ahogy Belladonna otthagyta.

 Végül, odaért a dokkokhoz. Remy körbenézett, és az árnyékból kilépett Belladonna, harcra készen. Remy elővette a botját, és felkészült a harcra, de meglepte, hogy Belladonna nem tette ugyanezt. Amíg Remy őt nézte, kinézett, és mosolygott, de amikor ő nem mosolygott vissza, abbahagyta. A szemei villámokat szórtak, és morgott, ahogy látta Vadócot egy gyenge kötélen, ami egy helikopterhez volt kötve, azért volt ott, hogy megmentse őt, amikor legkevésbé szeretett embere megérkezett vele szemben.

-         Tudtam, hogy tudod, hogy ha van valami, amiért idejövök, az Vadóc. – morogta Gambit, ahogy áthatóan pillantott Julien-ra, és tudatlanul megtámadta a botjával. – Engedd el, most! – Julien a húgára pillantott, majd bólintott.

-         Hallottad őt Bella, engedd el. – vonta meg a vállát Julien, ahogy a testvére elővette a mobilját.

-         Engedd el. – Remy végignézte, ahogy az ember a helikopteren elvágta a Vadócot tartó kötelet, mire a lány beleesett a vízbe, a kezei és a lába pedig még össze voltak kötözve.

 Remy futott, hogy megmentse őt, de több orgyilkos jött, és körülvették őt. Gambit vére forrt, és csak egy dologra tudott gondolni, hogy lecsillapodik, megmenti Vadócot, és megöli Julient. Sajnos el kell döntenie, hogy melyik a fontosabb.

 - Rendben Julien, harcolni akarsz? Mais akkor harcoljunk.