Bársonyos és meleg. Két szó, amire nem gondolt hosszú ideje. A cella, amiben élt, majdnem hat hónapig hideg volt, nedves és kemény. Azok kiejtették, elgyengítették őket. A szomorú dolog, hogy ők nem aggódtak érte, mert tudták, ő már megtört. Szörnyű híreket mondtak neki az otthonáról, és az ő Remy-jéről. Érzelmes Remy-je, aki sosem volt, és sosem lesz az övé.

 Vadóc kinyitotta a szemét, majd gyorsan becsukta, ahogy a napfény elvakította, aztán egy kis idő múlva ismét kinyitotta őket. Megmozdította a fejét, és megnézte a környezetét. Egy egészen hatalmas szobában volt, egy királyi méretű ágyon feküdt, amin zöld paplan volt. Egy nagy ablak volt tőle jobbra, és vele szemben egy nagy tölgy fiókos szekrény és tükör. Megnézte benne magát, és észrevett néhány változást. Ők sosem adtak neki tükröt, vagy akármi mást. A haja, ami egyszer a válláig ért, most válla alá ért, és göndör volt. A jobb keze be volt kötözve, és egy kis kötés volt a homlokán, nem sokkal a bal szeme fölött. A csúf fehér pólója és nadrágja elveszett, helyette hosszú ujjú zöld selyem toppot és nadrágot viselt.

 Még nem volt semmi ötlete, hogy hol van, és hogy mennyi ideje van kint, Vadóc elkezdte megbecsülni az utat kifele erről a helyről. Lelökte a lábáról a takarót, és átdobta őket az ágyon. De amikor azok a földön feküdtek, és rájuk helyezte a súlyát, azok azonnal összerogytak. Nagyon rosszul érezte magát a földön, és belejajdult a fájdalomba, ahogy visszadőlt az ágyra.

-         Hülye lábak. – morogta a déli szépség, ahogy elkezdte dörzsölgetni őket, hogy visszatérjen beléjük a vérkeringés. De egy másodpercen belül, belépett az ajtón egy nagydarab afro-amerikai nő, aki megragadta Vadócot. Finoman visszafektette az ágyra, de előtte még megrázta a fejét a szegény lányra.

-         Alvásra van szükséged petite, még nem vagy elég erős ahhoz, hogy itt sétálgass. – vonta össze a szemöldökét az idősebb nő.

-         Ön kicsoda? – kérdezte Vadóc megvitatva, vajon dörmögve beszéljen hozzá, vagy köszönje meg az aggodalmát érte.

-         A nevem Mattie, de nyugodtan hívj csak Tante Mattie-nak. – mosolygott édesen az idősebb nő.

-         Szóval Tante Mattie, hol vagyok? – kérdezte Vadóc, úgy nevezve a nőt, ahogy az kérte.

-         Tante! – visította egy férfihang a hallból. Mattie sóhajtott, ahogy a nyitott ajtón befutott egy férfi rövid, vörös hajjal, és zöld szemmel (tényleg?), és elbújt az ágy mögé, amiben Vadóc feküdt.

-         MENJ INNEN EL! – a férfi fagyosan ordította, ahogy Vadóc látta teljesen éberen tőle jobbra. Vadóc akkor úgy tudta, ez egy álom, mert ott állt Remy az ajtóban nagylelkűen nézve és eléggé lehasznált feszes fekete ingben és sötétkék nadrágban, a szokásos csizmáiban. Tökéletes arca frissen volt borotválva, haja hosszú volt. Furcsa volt, de nem állt rosszul neki.

-         Cherie, felébredtél, hogy érzed magad? – kérdezte, ahogy lassan megindult felé.

-         Remy, ez tényleg te vagy? – kérdezte félénken megnézve a Tolvajok Hercegének testét.

-         Oui cherie, Remy vagyok. Ki más lehetnék? – nevetett az ágy végébe ülve. Vadóc mosolygott, ahogy Remy-n, ahogy ott feküdt, kezét nyugtatóan a fedett vállára tette.

-         Hiányoztál nekem Remy. – mosolygott szomorúan a férfit nézve.

-         Te is hiányoztál nekem cherie. – bólintott mosolyogva a lánynak.

-         De hogyan? – suttogta Vadóc

-         Mi hogyan? – kérdezte megzavarodva, belenézve a lány gyönyörű erdő zöld szemeibe.

-         Ők… ők azt mondták nekem, hogy te… meghaltál. – válaszolt törött szívvel, a szemei csillogtak a reggeli napsugárban – tudom, hogy az így nagyon nehéz, elhinni, hogy meghaltál, és hogy nincs remény. – sóhajtott.

-         Igen, cherie, el tudom képzelni. Amikor felkeltem azon a napon, amikor elvittek téged, mindenhol kerestelek, és betegre aggódtam magam miattad. – sóhajtva felvitte a kezét lány arcához, és megsimogatta a haját.

-         Ígérem, sosem foglak téged még egyszer elhagyni, Vadóc. – suttogta lágyan.

Köszönöm Remy, de ez nem tudnád eléggé alaposan csinálni. Az erőm, emlékszel? – mosolygott szomorúan.

http://www.fanfiction.net/s/2784719/2/