Mon Ange

Korhat�r: PG-13 (14 �ven aluliak csak saj�t felel�ss�gre olvass�k!)
Megjegyz�s: A novella illeszkedik a J�v�k�p univerzum�ba, b�r ez nem nagyon l�tszik rajta. Lehet, hogy az eleje kiss� hasonl�t az Ism�t itt vagyok… - hoz, de csak az eleje, �s j�val vid�mabb hangulat� is. F�leg a v�ge J. Tudom, hogy a karakterek n�hol nem igaz�n passzolnak, de szerintem a szerelem k�pes arra, hogy ennyire megv�ltoztassa az embert. A sz�m am�gy Play: Is it love ford�tva/ferd�tve by me.
Aj�nl�s: Angimnak (Misplaced-nek), mert v�gig biztatott, �s anyumnak, mert mindenbe belek�t�tt.

 A s�t�t�t�n kereszt�l csak r�szben sz�r�dtek be a Nap sugarai a t�gas szob�ba, sejtelmes borong�sba vonva azt. Odakint az �gen apr� b�r�nyfelh�k �sztak, az Int�zet parkj�ban vid�man csiviteltek a madarak. �m ez jelen pillanatban a szoba lak�it cseppet sem izgatta.

 Remy LeBeau, vagy ahogy t�bben ismert�k, Gambit, ma is hamar kelt. Nem tehetett r�la, szervezete hozz�szokott a korai �breszt�h�z. Ahogy az els� halov�ny napsugarak belengt�k a szob�t, megcsillanva a t�kr�n �s a fot�k �veg�n, a f�rfi szemei felpattantak. B�r teljesen �ber volt, esze �g�ban sem volt felkelni. Helyette ink�bb mellette szuszog� szerelm�t figyelte.

 Vad�c m�g nyugodtan, egyik kez�t p�rn�ja al� cs�sztatva aludt.  Haja szerte-sz�t �llt, ajkai apr� mosolyra h�z�dtak. Meztelen v�llai kil�tsz�dtak a v�kony takar� al�l. Remy mag�ba sz�vta a l�tv�nyt. M�r a l�ny k�zels�ge is er�ss� tette �t. Szerette egyszer�en csak figyelni az alv� l�nyt. Mit l�nyt! �rett, gy�ny�r� n�t. Mert gy�ny�r� volt. Hib�tlan. Az szem�ben legal�bbis. Min�l tov�bb n�zte, ann�l biztosabb volt ebben. A sz�nek, a form�k, a szavak, az �rz�sek, mind t�k�letes harm�ni�ban voltak benne. Ezen a reggelen smink sem volt rajta. De nem is hi�nyzott. �gy sokkal term�szetesebb volt.

 „Ak�rcsak egy angyal.” – gondolta Remy – „A mennyorsz�g angyala. T�l tiszta ahhoz, hogy ember legyen.” – �vatosan, nehogy fel�bressze, megsimogatta fedetlen v�ll�t. H�feh�r b�re puha volt, ak�r a selyem. Azt�n keze feljebb v�ndorolt. Ujjaival finoman v�gigsim�tott haj�nak egyik m�lyv�r�s tincs�n. Vad�c mosolya sz�lesebbre h�z�dott �lm�ban.

 „Ugye nem gondoltad volna, Mon Amour,” – folytatta gondolatmenet�t – „hogy egyszer itt fogunk fek�dni egym�s mellett?” – cir�gatta a l�ny haj�t – „Hogy egyszer majd �gy egy�tt lesz�nk? Pedig te is szeretted volna.” – belemosolygott az eml�kekbe – „Bizony akartad. Csak f�lt�l. Nem t�lem, a visszautas�t�st�l. Magadt�l. Az er�dt�l.”

 M�g �l�nken eml�kezett azokra az id�kre, amikor csatlakozott az X-menhez. Hetekig csak ker�lgett�k egym�st. � k�zeledett, a l�ny elh�z�dott. Eg�szen addig, am�g meg nem zabol�zta az erej�t. Akkor robban�sszer� v�ltoz�s k�vetkezett be. M�r nem t�volodott el t�le. S�t! K�zeledett. Egym�s�i lettek, mind testileg, mind lelkileg. Onnant�l kezdve nem a depresszi�s d�li l�ny, �s a s�rmos cajun volt, hanem Vad�c �s Remy. Ketten, egyk�nt.

 Gambit nem tagadta, mindig is tetszett neki a l�ny. El�sz�r egy gy�ny�r� n� volt sz�m�ra, azt�n pedig kih�v�s. V�g�l pedig az Egyetlen. Mert amit az oldal�n megtapasztalt, amit a l�ny ny�jtott neki, az a legmer�szebb �lmait is fel�lm�lta.

 Att�l kezdve, hogy el�sz�r �zlelhette ajk�nak �des zamat�t, � lett sz�m�ra a napf�ny, a leveg�, a v�z. Minden, amire sz�ks�ge volt. Nem mintha azel�tt sokkal kevesebbet jelentett volna neki.

 Vad�c megmozdult �lm�ban.

 „Mit l�tsz, Mon Ange? Rem�lem, csakis sz�pet.” – Remy ism�t elmer�lt a l�tv�nyban. �gy �rezte, pillanatr�l pillanatra jobban szereti. Minden egyes apr� rezd�l�s�t, mozdulat�t, gesztus�t. Ismerte ezeket j�l. Szinte hallotta, ahogy azt mondja: szeretlek. Szinte l�tta, ahogy vid�man mosolyogva fel� fordul. Vagy ahogy d�h�sen, duzzogva, cs�p�re teszi a kez�t, �s lebiggyeszti ajkait. Szinte �rezte, ahogy megcs�kolja, szenved�llyel, szerelemmel.

 Nagy felismer�s pillanata volt ez sz�m�ra. R��bredt, hogy k�ptelen lenne a l�ny n�lk�l �lni. Nem tudta elk�pzelni azt a vil�got, ahol nincs �. Ahol nem foghatja a kez�t, nem szor�thatja mag�hoz, nem �zlelheti az ajk�t, �s nem l�thatja, ahogy b�k�sen alszik az oldal�n. S�t, m�r abba �s k�ptelen volt belegondolni, hogy hogyan �lt azel�tt, hogy megismerte volna a l�nyt. Hiszen sz�m�ra Vad�c hi�nya maga volt a k�n, a Pokol gyilkos t�ze.

 Abban a pillanatban hetet �t�tt az �ra. Az el�re beprogramozott r�di� bekapcsolt, �s a bel�le �rad� kellemes dallam megt�lt�tte a szob�t.

Egy angyal fekszik mellettem az �gyban,
N�z engem eg�sz �jen �t,
Mosolyog a f�nyk�pr�l,
�s minden rendben van.

 �nekelte egy kellemes n�i hang. Remy gyorsan felpattant, �s lehalk�totta, miel�tt m�g Vad�c fel�bredt volna r�, de elk�sett. A l�ny el�bb ny�sz�r�gve mocorogni kezdett, majd pedig lassan felnyitotta �lomittas smaragdz�ld szemeit.

Mindig is r�lad �lmodtam,
�s most val�ra v�lt,
A sz�vem csak �rted dobog,
Dr�g�m, tudni akarom,

Ez szerelem?
Ez szerelem?
Ez az, ami�rt zuhanok, valah�nyszor h�vsz?
Ez szerelem, igazi szerelem?
Amikor ezt mondod �r�kre,
Ez szerelem?
Ez szerelem?
Ahogy l�legzem,
Mikor r�lad �lmodom.

 Vad�c el�bb hunyorgott a hirtelen j�tt f�ny miatt, majd pedig k�zelebb h�z�dott szerelm�hez. Hozz�simult �s �t�lelte a nyak�t.

-         J� reggelt. – suttogta, ahogy belef�rta arc�t Remy nyak�ba. Hi�ba �bredt fel, m�g egy�ltal�n nem volt kedve kikelni az �gyb�l.

-         Neked is, Mon Amour. – egyik kez�vel �tkarolta a derek�t, am�g a m�sikkal belet�rt b�rsonyos haj�ba. �rezte, ahogy a l�ny v�kony teste az �v�hez simul. B�rmit megadott volna ez�rt az �rz�s�rt. – J�l aludt�l?

-         �hm… - b�lintott csukott szemmel. Er�sebben h�zta mag�hoz, �s pr�b�lt visszaaludni. Remy �vatosan belecs�kolt a nyak�ba. A l�ny j�les�en megborzongott az �rint�st�l. K�sz�netk�pp finoman simogatni kezdte szerelme izmos karj�t kecses ujjaival. �m Remy hirtelen abbahagyta a l�ny k�nyeztet�s�t.

-         Na…

-         Azt hittem, aludni akarsz, Mon Amour. – mosolygott.

-         M�r nem. – emelkedett fel Vad�c, �s apr� cs�kot nyomott a f�rfi ajkaira.

-         Jobb ez, mint a k�v�, non?

-         Sokkal. – mosolygott a fiatal n� is, mik�zben ajkaik ism�t tal�lkoztak, egy m�lyebb, szenved�lyesebb cs�kban.

Mond el nekem, hogy tudok elk�pzelni
Valami f�nyesebbet, mint a szemeid,
Senki m�s nem volt m�g ilyen k�zel hozz�,
El�rted, hogy r�j�jjek.

 Percek m�ltak, mire elengedt�k egym�st. Remy a h�t�n fek�dt, Vad�c a mellkas�ra hajtotta fej�t, mik�zben tov�bbra is simogatta a f�rfit.

-         Szeretlek. – mondta Vad�c halkan, tele �rzelemmel. Pont �gy, ahogy Remy eml�kezett r�.

-         Je t’aime aussie. – Remy finoman megpuszilta Vad�c feje b�bj�t – Jobban, mint hinn�d… Jobban, mint b�rki m�st. – simogatta h�t�t, majd keze egyre lejjebb, �s lejjebb v�ndorolt. V�gigsim�totta az eg�sz h�t�n, b�rsonyos b�r�n, eg�szen addig, am�g csak el�rt a keze. Vad�c ezt apr� s�hajjal nyugt�zta.

-         Tetszik? – Remy mosolya egyre ink�bb sz�lesebbre h�z�dott. �lvezte, ahogy szerelme finom b�re hozz� simult.

-         Szerinted? - ism�t megcs�kolta – Mi�rt nem folytatod?

-         Szeretn�d?

-         Nagyon. – leg�rd�lt a f�rfir�l, �s elter�lt mellette. H�t�ra fek�dt, kezeit h�trany�jtotta, hagyva, hogy finoman k�nyeztess�k. Remy a l�ny f�l� hajolt, �s cs�kolgatni kezdte. El�sz�r a sz�j�n, amit az szenved�lyesen viszonzott is, majd pedig egyre ink�bb elkalandozott onnan, mik�zben v�gigsim�totta szerelme kez�t az ujjai hegy�t�l eg�szen a h�nalj�ig, ahol direkt elid�z�tt egy kicsit. Finoman cir�gatta, mire Vad�c kacagva �sszer�ndult.

-         Csikizni nem �r! – nevetett – Most haragszom. – j�tszotta a durc�st.

-         Sajn�lom. Igaz�n – nagyon – sajn�lom. – minden egyes szav�nak egy cs�kkal adott nyomat�kot – M�g mindig haragszol? – kezdte �lvezni ezt a kis j�t�kot.

-         M�g egy kicsit. – mondta, mik�zben k�zelebb h�zta mag�hoz. Szemeiben m�r nyoma sem volt f�radts�gnak. Kicsit felemelkedett, �s megcs�kolta szerelm�t. Az sem restelkedett, t�bbsz�r�sen viszonozta azt, amit kapott. Ajkaik lassan elv�ltak Vad�c�it�l, de nem t�volodtak el, hanem megkezdt�k �tjukat a l�ny nyak�n, aki j�les�en fels�hajtott az �rint�st�l. Am�g Remy a nyak�val volt elfoglalva, addig � a f�rfi h�t�t kezdte el simogatni.

Mindig is r�lad �lmodtam,
�s most val�ra v�lt,
A sz�vem csak �rted dobog,
Dr�g�m, tudni akarom,

Ez szerelem?
Ez szerelem?
Ez az, ami�rt zuhanok, valah�nyszor h�vsz?
Ez szerelem, igazi szerelem?
Amikor ezt mondod �r�kre,
Ez szerelem?
Ez szerelem?
Ahogy l�legzem,
Mikor r�lad �lmodom.

  Majd Remy egyre lejjebb, �s lejjebb ereszkedett. V�gigcs�kolta a l�ny eg�sz test�t, a v�ll�t�l eg�szen a l�bujj�ig. Vad�c egyre �berebb �s izgatottabb lett. Mikor a f�rfi el�rte a talp�t, ism�t felkacagott.

-         �, sz�val itt is csikis vagy? – vigyorgott.

-         �s ha igen?

-         Akkor folytatom.

-         Kegyetlen vagy… - kuncogott.

-         Teh�t az vagy.

-         �n ezt egy sz�val sem mondtam… - pr�b�lta menteni a menthet�t.

-         T�nyleg? Rendben akkor mindj�rt megl�tjuk… - k�zel�tette ujj�t a l�ny talp�hoz.

-         Rendben van, rendben van, nyert�l! – nevetett – Ink�bb gyere ide. – intette mag�hoz. Remy felt�p�szkodott, majd Vad�choz cs�szott, �s ajkaik �jb�l szenved�lyes cs�kban egyes�ltek.

 Remynek hirtelen esz�be jutottak nem is olyan r�gi gondolatai. Hogy mennyire is szereti a l�nyt… hogy nem tudna n�lk�le �lni… A pillanat t�rtr�sze alatt fogalmaz�dott meg benne a k�rd�s. Elt�volodott Vad�ct�l, �s a szem�be n�zett. Azokb�l a smaragdz�ld szemekb�l ugyanazt a szerelmet �s szenved�ly l�tta visszat�kr�z�dni, amit � is �rzett a lelke m�ly�n. Ez csak meger�s�tette elhat�roz�st.

-         Hozz�m j�ssz? – bukott ki hirtelen a sz�j�n.

-         Mi? – Vad�c arc�ra hirtelen meglepetts�g �s zavarodotts�g �lt ki, ami elbizonytalan�totta Remyt.

-         Hozz�m j�ssz feles�g�l? – tette f�l m�gis �jra a k�rd�st. Szinte f�lt a k�vetkez� pillanatt�l. Egyszerre v�rta, �s f�lte szerelme v�lasz�t. Egy hossz� pillanatig cs�nd telepedett a szob�ra, azt�n…

-         Igen. – a l�ny sz�ja hirtelen sz�les mosolyra h�z�dott – Igen! – ism�telte m�g elt�k�ltebben.

Ez mindig �gy lesz,
Mindig t�r�dni fogsz velem,
Ez minden, amit akarok,
Minden, amire sz�ks�gem van
Ez az, amit mindig is rem�ltem.
Dr�g�m…

 Remy hirtelen a mennybe cs�ppent. Alig mert hinni a f�l�nek. Meg ez az eg�sz helyzet… olyan hirtelen j�tt… de m�gis, mintha m�r �vek �ta �rlel�d�tt volna benne. Egy�ltal�n nem b�nta amit tett. Mag�hoz �lelte egyetlen�t, �s ism�t megcs�kolta. Olyan szenved�llyel, mint addig m�g soha. Sok�ig tartotta a karjaiban �s csak az � sz�vver�s�t figyelte.

Orlissa

2006. november 15.

Mon: eny�m
Ange: angyal
Amour: szerelem
Je t’aime: szeretlek