-         Te atya �risten… - h�ledezett, ahogy � is megl�tta – Ugye ez csak egy vicc? Mond, hogy csak egy rossz vicc…

 Teljesen sokkolta a l�tv�ny. Pedig nem volt m�s, mint az egyetlen a szob�ban maradt szem�lyes jelleg� t�rgy: egy napt�r. Egy egyszer�, valami sz�m�ra ismeretlen szt�rocsk�t �br�zol� kalend�rium, rajta �les, piros sz�mokkal az �vsz�m: 2002. Rosie biztos volt benne, hogy �t perccel azel�tt a napt�r m�g nem k�pezte r�sz�t a berendez�snek. Teh�t akkor ez az eg�sz csak egy dolgot jelenthetett… de ez akkor is lehetetlen… de v�g�l is, Forge-n�l sose lehet tudni, ak�r m�g igaz is lehet… Mindenesetre nem akarta kimondani a szinte teljesen nyilv�nval� t�nyt, ameddig tan�bizonys�got nem szerez r�. Nem is mondta. Megtette helyette Emily.

-         Nagyon �gy n�z ki, hogy - nyelt egyet, �s �sszeszedte minden b�tors�g�t – visszaker�lt�nk a m�ltba. – majd �gy n�zett Rose-ra, mintha t�le v�rna c�folatot. Az viszont meg sem b�rt sz�lalni. Csak rem�nyvesztetten lerogyott a bevetetlen �gyra, �s n�zett maga el�.

-         Ez… ez nem lehet igaz… mondja valaki azt, hogy csak �lmodom! – szinte k�ny�rg�tt. De senki sem volt, aki ellent tudott volna mondani a nyilv�nval�nak.

 Hossz� percek teltek el, melyek �r�knak t�ntek, mialatt Rosie csak �lt a matracon, tenyer�be hajtott fejjel, Emily pedig fel-al� j�rk�lt, k�zben pedig motyogva bizonygatta mag�t, hogy ez nem a val�s�g. Mik�zben pedig lassan belenyugodott, hogy m�rpedig az. A m�sodpercek csigalass�s�ggal teltek.

 Nem lehetett mit tenni, csak v�rni. B�r m�g �k sem tudt�k, mire. M�gnem egyszer csak l�p�sek �s besz�lget�s z�reje nem hallatszott a folyos�r�l. A k�t l�ny hirtelen felkapta fej�t, �s egym�sra n�zett. A szavakat m�g nem tudt�k kivenni – b�r arra m�r r�j�ttek, hogy k�t l�nnyal van dolguk -, de egyre k�zeledtek. Rosie hirtelen felpattant, �s Emily �s k�zte n�ma harc kezd�d�tt a kulcslyuk�rt, amit v�g�l Rose nyert meg. Mindek�zben m�r �rtett�k is a mondatokat.

-         … Most komolyan azt hiszik, hogy ott jobb lesz a helyzet?! – a fiatal n�i hang felh�borodotts�gr�l tan�skodott. Rose szem�t meresztve pr�b�lta kivenni a besz�l�t, de az m�g nem ker�lt be igencsak sz�k l�t�k�r�be.

-         Az�rt �ket is meg lehet �rteni…- sz�lt egy m�sik nyugodtabb, megfontoltabb hang. Valahogy mindkett� r�miszt�en ismer�s volt sz�m�ra… Csak nem tudott r�j�nni, hogy honnan. De az�rt volt egy sejt�se. Emily a h�ta m�g�tt suttogva pr�b�lt min�l t�bb r�szletet kicsikarni bel�le.

 �s akkor megl�tta �ket. A meglepet�st�l �s a r�m�lett�l h�trah�k�lt. Emily ezt kihaszn�lva az ajt�hoz ugrott, �s kik�mlelt. El�sz�r el sem hitte, amit l�t. „Biztos csak k�pzel�d�m” mondta mag�nak. Azt�n r�j�tt, hogy ez nagyon is beleillik a k�pbe.

 A k�t l�ny valami�rt az ajt� el�tt �llva folytatta a besz�lget�st, �gy Emnek b�ven volt ideje, hogy megfigyelje �ket. A nyugodtabb hang�, magas, csinos, v�r�s haj� l�nyban �desanyj�t ismerte fel. M�rmint annak fiatal, tizennyolc k�r�li v�ltozat�t. A m�sik, indulatosabb, barna copfos tin�dzser pedig nem lehetett m�s, mint Katherine n�ni… Azaz, ha jelen pillanatban 2002-ben vannak, akkor csak Kitty.

 Rose k�zben felt�p�szkodott, �s pr�b�lta �sszeszedni a gondolatait. Annyira abszurd volt ez az eg�sz, �s m�gis annyira val�s, �s… izgalmas. Most, hogy �gy jobban belegondolt, mindig is ilyen kalandra v�gyott. Milli�szor hallgatta v�gig sz�lei t�rt�netei a saj�t fiatalkorukr�l, ahol Xaviernek m�g nem volt annyi tan�tv�nya, mint most, �s ha valami gond volt, akkor �ket vetette be. B�ven volt r�sz�k kalandokban. Nem �gy mint neki �s bar�tainak most. Vagyis huszonegy �vvel k�s�bb… sz�val a saj�t idej�kben! Egyre jobban kezdett belezavarodni abba, hogy mikor van a „most”.

 K�zben Jean �s Kitty folytatt�k �tjukat, �gy Emily m�r b�tran mert besz�lni. Szinte d�h�sen fordult Rosiehoz.

-         Kell m�g m�s bizony�t�k?! – t�rta sz�t a karj�t.

-         Nem. Nekem m�r ez is sok… - kezdett megint k�ts�gbe esni, de megemberelte mag�t. M�ly leveg�t vette, hogy lenyugodjon. – Mit tehetn�nk? – Emily egyet�rt�en b�lintott. Rosie elh�zta a sz�j�t – Nem k�lt�i k�rd�s volt.

-         Ja, bocsi. – Emily akaratlanul is elmosolyodott.

-         Sz�val? – v�rakozva tekintette bar�tn�j�re. Ha el�re kidolgozott tervekr�l volt sz�, Em vitte a p�lm�t. De a spont�n, hirtelen d�nt�sekben mindig is Rosie volt a jobb.

-         Szerintem el�sz�r is keress�k meg Forge-ot.

-         Szerintem meg el�sz�r is ker�lj�nk ki innen. – Emily k�rd�n n�zett r� – H�t, ha itt tal�lnak minket, �s betolakod�nak n�znek, akkor evil�gi p�lyafut�sunk hirtelen �s tragikus v�get fog �rni. Sz�val jobb, ha min�l hamarabb elh�zzuk az int�zetb�l a cs�kot.

-         Van benne valami. – kiss� meglepte Rose logikus gondolkod�sa – Pontosabb terv? Az ajt�n nem s�t�lhatunk ki csak �gy f�nyes nappal, az est�t meg nem v�rhatjuk meg, mert szerintem addigra bekapcsolj�k a riaszt�t…

-         Teh�t az ablakon megy�nk. – Emily kiss� megijedt. Az emeleten voltak, a talaj pedig t�l�k nagyj�b�l n�gy m�terre volt. F�lszegen kitekintett rajta. F�lt, hogy „az ablakon megy�nk” ugr�st jelent.

-         Csak ut�nad! – t�rta ki az ablakt�bl�t Rose el�tt. Az ahelyett, hogy megijedt volna, �s m�st megold�st pr�b�lt volna kital�lni – ahogy Em v�rta – teljesen nyugodtan az ablakhoz s�t�lt, r��lt a p�rk�nyra, l�bait �tvetette a m�sik oldalra, majd pedig �sszed�rzs�lte a kezeit, �s m�k�d�sbe l�ptette k�pess�g�t. Ahogy k�t tenyere elkezdett egym�st�l t�volodni, el�sz�r mintha csak egy es�csepp lebegett volna k�z�tt�k, majd egyre csak n�vekedett. Mikor �gy nagyj�b�l akkora lett, mint egy nagyobbacska alma, hirtelen sz�tlapult, mint egy groteszk �vegt�ny�r. Ekkor Rosie kicsit lejjebb eresztette, �s r��llt. Emily a homlok�ra csapott. Hogy ez nem jutott esz�be! Az�rt m�g Rose sem annyira h�lye, hogy kiugorjon az ablakb�l… annyira.

 Mikor Rosie le�rt a f�ldre, a „t�ny�rt visszak�ldte az ablakhoz. Egy�ltal�n nem okozott neki neh�zs�get – az igazat megvallva, im�dta haszn�lni k�pess�g�t. Em is ki�lt az ablakba, majd pedig leereszkedett. Mikor t�l voltak a nem t�l bonyolult m�veleten, Rosie elt�ntette az alkalmi liftet.

-         Most pedig – mondta a barna haj� l�ny – sz�p csendben elt�n�nk a h�ts� kapun, miel�tt valaki �szrevenne benn�nket. – bar�tn�je egyet�rt�en b�lintott. Csenden figyeltek, hogy nincs-e a k�zelben valaki, majd amilyen gyorsan csak tudtak, �tsprinteltek a birtok hat�r�t k�pez� facsoportig. Rose �rt oda el�bb, majd �t k�vette a leveg�t kiss� kapkod� Emily. Sosem volt er�ss�ge a fut�s.

-         Gy�ztem. – mondta mosolyogva Rose. Ler�tt r�la, hogy egyre jobban �lvezi ezt a kis b�j�csk�t. Em csak legyintett, hogy „t�lem azt�n!...”, mik�zben pr�b�lta kif�jni mag�t.

 Miut�n siker�lt rendbe szednie mag�t, elindultak be a facsoportba, �s ki a birtokb�l. Rosie lemosolyodott. Esz�be jutott, hogy kiskorukban mennyit j�tszottak itt, elk�pzelve, hogy egy elvar�zsolt erd�ben j�rnak. M�r akkor is hi�nyolta a kalandokat. �s most tess�k, hirtelen belecs�ppent egynek a kell�s k�zep�be.

 �gy �tpercnyi s�ta ut�n ki�rtek egy f�ld�thoz, amir�l tudt�k, hogy a v�rosba vezet be.

-         Na, az Int�zetb�l kijutottunk. T�l vagyunk az els� er�pr�b�n. – sz�lt Emily pr�b�lva kiszedni a kiengedett haj�ba gabalyodott faleveleket.

-         �s most mi j�n?

-         Most megkeress�k Forge-ot, elmondjuk neki, hogy honnan j�tt�nk – ne v�gj ilyen k�pet, nincs m�s lehet�s�g�nk – �s megk�rj�k, hogy k�sz�tse el �jra az id�g�pet. – de mindezt olyan nyugodtan k�z�lte, mintha csak azt mondta volna, hogy most meg�rja a leck�j�t, azt�n elmegy a boltba.

-         �s azt�n?

-         Fogalmam sincs. – r�ntotta meg a v�ll�t Emily – Att�l f�gg, hogy hogyan alakulnak a dolgok. Na gyere, menj�nk. Keress�k meg a mi kis k�l�nc tud�sunkat.

-         Tudod merre kell keresn�nk? – �rdekl�d�tt Rose.

-         Persze. Egyszer m�r j�rtam a sz�lei h�z�ban. Tudtommal most ott lakik m�g. Nem lesz neh�z megtal�lni.

 Szeg�ny Em, ha tudta volna, mekkor�t t�ved…