P�ntek k�s� este volt, a kora tavaszi szell� meglengette a f�lig nyitott ablak f�gg�nyeit. A holdvil�g besz�r�d�tt a szob�ba, �gy er�s�tve az �jjeliszekr�nyen �ll� olvas�l�mpa f�ny�t. A helyis�g egyszer�en, de �zl�sesen volt berendezve. L�tszott rajta, hogy ketten lakj�k: k�t szekr�ny, k�t asztal, k�t �gy, egy f�s�lk�d�asztal, k�t �jjeliszekr�ny, egy hi-fi, p�r cserepes n�v�ny, �s n�h�ny k�p a falon alkotta a berendez�st.

 Az egyik �gyon egy tizen�t �v k�r�li l�ny �lt. Der�kig betakar�zott, l�bait felh�zta, �s kiss� g�rnyedve figyelte a k�t keze k�z�tt lebeg�, szinte teljesen �tl�tsz�, alakj�t egyfolyt�ban v�ltoztat� anyagot. Sz�rk�s sz�n� szemeit a furcsa t�rgyra szegezte, kez�vel n�ha-n�ha odakapott arc�hoz, hogy ut�na f�le m�g� sim�tson egy-k�t s�t�tv�r�s tincset v�llig �r� haj�hoz. H�l�ruhak�nt egy fak�, kiny�lt p�l�t haszn�lt. L�tszott rajta, hogy f�radt, �s hogy legsz�vesebben aludna m�r, m�gis megv�rta m�g szobat�rs�t

 K�zben pedig a holnapi, sz�rny� d�lel�ttj�n j�rt az esze. Mint minden ifj� X-nek, ahogy neki is, a szombat el�sz�r is egy dolgot jelentett: hajnali edz�st Farkassal. Neki semmi baja sem volt az edz�sekkel, s�t, n�ha m�g szerette is �ket, de a korai �breszt� m�r m�s t�szta. Ut�lt kor�n kelni. F�leg szombaton, mikor minden m�s norm�lis ember t�zig nyomja az �gyat, �s j�kat �lmodik.

 Azt�n, amilyen szerencs�je lesz, biztos mire fel�r a Danger Room-b�l, foglalt lesz az �sszes f�rd�szoba. �s ha ez �gy t�rt�nik, akkor amikorra lezuhanyozik m�r biztos kih�l a r�ntotta, a f�l csapat megreggelizik, a legrosszabb esetben pedig valamelyik feln�tt a sok k�z�l majd lesz�rja, hogy mi�rt k�sett, �s akkor tuti, hogy Anette, dr�ga h�gocsk�ja is elkezdi majd piszk�lni. �s ha ezeket mind t�l�lte, akkor j�n csak a legrosszabb r�sze: a lecke. Nem is ak�rmilyen, hanem fizika. Meg mellette irodalom, t�rt�nelem �s k�mia, de azokat t�l�li. Sz�p kis kil�t�sok.

 Hirtelen elmosolyodik, �s gondolatban nyugtatja mag�t, hogy ez �gysem fog bek�vetkezni, mert: 1, szinte mindig az els�k k�z�tt szokott fel�rni. 2, ha k�sik is, sosem szokt�k lesz�rni, hiszen nincsenek id�h�z k�tve az �tkez�sek, �s a feln�ttek is j� fejek. Persze sz�leivel az �len. Legal�bbis szerinte. Csak ism�telten pesszimista volt a holnapot tekintve.

 Mikor el�rt gondolatment�nek ehhez a r�sz�hez, akkor l�pett be az ajt�n szobat�rsa, egyben legjobb bar�tn�je, Emily. � p�r centit magasabb volt, mint �lmosan �s�toz� t�rsa, barna haja majdnem derek�ig �rt, �s z�ld szem�ben t�kr�z�d�tt a sz�ja k�r�l j�tsz� halv�ny mosoly.

-         Rosie, te m�g f�nn vagy? – k�rdezte vid�man.

-         Ja, megv�rtalak. �gyis fel�bredtem volna, mikor bej�ssz.

-         Oh, �rtem. �s mit csin�lt�l addig, am�g f�r�dtem? – k�rdezett tov�bb, mik�zben kiter�tette a t�r�lk�z�j�t, �s el�k�sz�tette az egyenruh�j�t m�snapra.

 Rose csak megr�nd�totta a v�ll�t, �s Emily fel� ny�jtotta a furcsa anyagot, mely m�g mindig p�r centivel jobb tenyere f�l�tt lebegett, majd �gy sz�lt:

-         Semmi k�l�n�set, csak ezzel sz�rakoztam. – azzal egy csillagot form�lt a t�rgyb�l, ami ut�na r�gt�n �talakult egy g�mbb�. Bar�tn�je csak egy apr� s�hajjal jutalmazta teljes�tm�ny�t. M�r hozz� volt szokva az ilyen bemutat�khoz, hiszen mi�ta csak az esz�t tudta, ebbe a szob�ba volt vele �sszez�rva. Persze j� �rtelemben.

Mindkettej�k sz�lei mut�nsok, �gy m�r sz�let�s�kn�l szinte egy�rtelm� volt, hogy benn�k is ki fog fejl�dni az x-g�n. Ez�rt ha – ha m�r val�sz�n�leg egy csapatban fognak tanulni, harcolni – eg�szen kis korukban egy szob�ba k�lt�ztett�k �ket. �s l�m, igazuk lett. Mostanra m�r mindk�t l�ny birtok�ban volt mut�ns erej�nek.

 Ez – m�rmint a mut�ns-l�t – Rosie-nak nem is okozott semmi gondot. Im�dta k�pess�g�t, mindig azzal sz�rakoztatta mag�t. Vele ellent�tben Emily, akinek meg volt vele a maga gondja. Ugyanis, mi�ta felsz�nre t�rt ereje – imm�r m�sf�l �ve – mindenre pontosan eml�kezett. Minden egyes sz�nre, k�pre, hangra, pillanatra. Mem�ri�j�ba iv�dott minden. A sz�p eml�kek, a kalandok, �s a tananyag is, ami n�mileg megk�nny�tette �let�t. Viszont megmaradt benne a f�jdalom, a szomor�s�g, a rossz eml�kek, a b�nt� szavak is. Nehezen l�pett t�l ezeken az eml�keken.

 Mindek�zben pedig v�gre Emily is bek�sz�l�dott az �gy�ba, befonta a haj�t, �s m�g k�sz�lt lekapcsolni a l�mp�t, de m�g el�tte m�g int�zett egy k�r�st bar�tn�j�hez:

-         L�gy sz�ves, becsukn�d az ablakot?

-         Ez m�r csak term�szetes! – mosolygott amaz.

 Az a darabka, amivel az im�nt j�tszadozott, m�r nem volt sehol. Viszont �gy n�zett ki, hogy ez egy cseppent sem zavarja. Kinyitotta a tenyer�t, szemeit r�szegezte, mintha koncentr�lt volna, �s egy-k�t m�sodperc m�lt�n megjelent kez�n egy darabka abb�l az anyagb�l, vagy legal�bbis valami hasonl�. Majd c�lba vette az ablak keret�t, �tj�ra ind�totta az apr� goly�t, �s…elt�vesztette. Az �veg cs�r�mp�lve t�rt sz�t, �s hullott a padl�ra.

-         Ajjaj

-         A rest k�tszer f�rad. – sz�lt Emily – S�t, a te esetedben m�g j�l le is sz�rj�k. – majd elfojtott egy k�r�rvend� vigyort.

-         Te csak ne nevess! - sz�lt r� Rosie, mik�zben felt�p�szkodott, hogy leengedje a red�nyt, �tj�t �llva a hideg leveg�nek, amely feladatot a sz�tt�rt ablak t�bb� nem tudott ell�tni. �vatosan ker�lgette az �vegszil�nkokat. – Ez�rt leszedik a fejem…

-         Ugyan m�r, a Prof biztos nem fog haragudni. Eml�kszel, akkor sem csapott balh�t, mikor Tyler bet�rte az eg�sz bej�rati ajt� �veg�t…

-         �n nem is r�la besz�lek, hanem any�mr�l! �lve meg fog ny�zni! M�r szervezheted is a temet�sem…

-         Ne h�ly�skedj! Biztos nem fog haragudni… annyira. – mosolygott tov�bbra is Emily.

-         L�gyszi, ink�bb ejts�k a t�m�t. Legal�bb reggelig had legyen n�mi nyugtom. R��rek edz�s ut�n megmondani nekik. Most pedig aludjunk v�gre, mert mindj�rt leragad a szemem. J� �jt! – majd egy szempillant�s alatt az �gy�ban termett, �s lekapcsolta a villanyt. K�zben pedig gondolatai a t�r�tt ablakr�l visszakanyarodtak a holnap edz�sre.

-         J� �jt! – mondta Emily is, �s � is beb�jt a takar�ja al�. De egyszer�en nem j�tt a szem�re �lom. Viszont ann�l t�bb k�p tolongott a fej�ben. N�ha, ha elengedte mag�t, nem kontrol�lta a gondolatait, �s hagyta, hogy megrohanj�k az eml�kek, �gy �rezte, mintha a feje egy zs�fol�sig megtelt szoba lenne, ahova egy gombost�t sem lehet m�r leejteni. Olyankor mindig ki kellett tiszt�tania a tudat�t, hiszen ha hagyn�, hogy elsodorj�k ezek az apr� foszl�nyok, ha huzamosabb ideig hagyn� �ket �ramlani, akkor minden val�sz�n�s�g szerint bele�r�lne. Viszont a keresg�l�sre, a megold�s kutat�s�ra, vagy �ppen unalom�z�sk�nt, mikor nem jutott semmi �rtelmes dolog az esz�be, ez volt a legjobb m�dszere. Sz�m�ra ez olyan, volt mintha valaki csak tal�lomra dob�lna ki maga el� k�nyveket, �s azokat v�letlenszer�en fel-felcsapva keresn� a k�rd�s�re a v�laszt. �s ez �ltal�ban be is j�tt neki, szinte mindig beugrott egy k�p, ami a megold�st rejtette mag�ban.

 Most is ezt tette, de hirtelen nem jutott az esz�be semmi �rdemleges, amivel lek�thette volna mag�t. Az viszont ann�l jobban �rdekelte, hogy bar�tn�j�nek �ppen min j�r az esze. Ezt, Rosie ked�ly�llapot�t, �s jellem�t figyelmen k�v�l hagyva, gyorsan sz�v� is tette:

-         Te mire gondolsz most? - A m�sik oldalon halk morg�s hallatszott, �s Rosie t�ntet�en �tfordult a m�sik ir�nyba.

-         Tess�k? – bar�tn�je az�rt sem t�g�tott.

-         Ah. – adta meg mag�t. Tudta, ha tov�bbra sem v�laszol, akkor legal�bb m�g egy �r�t nem fog aludni. Emily �gysem hagyn�. – Arra, hogy Farkas holnap reggelig tuti nem megy nyugd�jba. – morogta v�g�l. Bar�tn�je halkan felkuncogott.

-         Na, de most komolyan…

-         Komolyan ezen gondolkodtam. J� �jt! – most m�r lassan elfogyott a t�relme.

-         Neked is! – v�gre neki is siker�lt megnyugodnia, �s k�zben szem�re is kezdett r�h�z�dni az �lmoss�g.

 A szob�ra pedig csend borult, amit csak a k�t l�ny halk szuszog�sa t�rt meg.