H�t ism�t itt vagyok. Itt, a nagy t�lgyfa j�t�kony rejtek�ben. Itt nem l�t senki. De ez �gy j�. Egy mut�ns, egy ismeretlen mut�ns nem �ppen e legjobb �men a k�z�piskol�n�l, ahol m�g azokat a mut�nsokat is gy�l�lik, akiket �vek �ta ismernek… Jobb is, hogy nem l�tnak. Az � �rdek�kben.

 Musz�j volt idej�nn�m. Nem tehetek r�la. Mi�ta csak megl�ttam, vonz, mint egy �ri�si m�gnes a f�met. Mint �de, illatoz� vir�g a m�het. Vonz a feh�r b�re, v�kony alakja, telt ajka… mindene. � t�k�letes. Persze, most ak�rki mondhatn� azt, hogy �n minden sz�p n�re �gy gondolok. Viszont az az ak�rki t�vedne. Persze, voltak kalandjaim, nem is kev�s. De � m�s. Teljesen m�s.

 Eddig mind�ssze k�tszer tal�lkoztunk. Egyszer, mikor Magneto megismertette az embereket a mut�nsok erej�vel. �, ez az angyali t�nem�ny, egyszer csak el�bukkant a l�d�k m�g�l. Egy sz�, nem sok, annyi nem esett k�zt�nk. De a tekintete minden el�rult. Gyeng�d volt. Esdekl�. V�rt valakire, valakire, aki seg�t neki, aki vele lesz mindig. Akit szerethet.

 Valami megbabon�zta. Sz�lni sem tudott. �n lettem volna az? Nem hiszem. Hiszen � babon�zott meg engem. �n sem b�rtam megsz�lalni. Ugyanazt – vagy legal�bbis valami hasonl�t – �rezhettem, amit �. A szem�be n�ztem, � pedig az eny�mbe. Mindek�zben bennem �d�z csata d�lt: pontos parancsot kaptunk, hogy v�gezz�nk minden X-el. De vele is? Az agyam szakadatlanul azt ord�totta, hogy tegyem meg, teljes�tsem a parancsot. A kezemben ott volt a k�rtya, m�ltak a m�sodpecek, de m�g mindig k�ptelen voltam elsz�nni magam a cselekv�sre. De v�g�l gy�ztek az �sz�rvek, �s k�rtya halkan sercegve telt meg energi�val. Szerencs�re m�r k�s�n. Miel�tt a gyilkos lap m�k�d�sbe l�pett volna, � �szbe kapott, �s eldobta azt. Nagy k� – mit k�, egy szikla – g�rd�lt le akkor a sz�vemr�l. Meg�szta, egyetlen karcol�s n�lk�l. Itt azt�n elv�ltak �tjaink.

 Hetekig nem tal�lkoztunk. Majd feladatot kaptam, itt, az iskol�n�l. Pontosabban nem is itt, de ez nem tartozik ide. Csak �lltam az int�zm�ny kapuja el�tt, mikor ism�t �sszefutottunk. Akkor m�r besz�lt�nk is egym�ssal. � r�m f�rmedt, hogy mit keresek itt. �n pedig nyugodtan v�laszoltam. K�v�lr�l ez l�tszott. Bel�lr�l egy addig sz�momra ismeretlen l�ng em�sztett, mely egyszerre volt a pokol �s a menny. M�ig azt �rzem, ha csak a k�zel�ben vagyok.

 Akkor, ott, egy m�s dolgot is megismertem benne, ami m�g t�bbet el�rult r�la, mint a pillant�sa: a hangj�t. B�r k�v�lr�l kem�nynek, er�s l�tszott, �n �reztem, hogy ez csak egy �lca, mely arra hivatott, hogy elrejtse igazi �nj�t, amely gyenge, sebezhet�, �s mag�nyos. �s nem akarta, hogy ez kitud�djon. Akkor, ott ism�t siker�lt elb�v�lnie. De sajnos ism�t mennem kellett. Igazs�gtalan az �let, nemde? Az ember v�gre megtal�lja azt, akit tal�n az �g neki teremtett, erre egy, a f�ldi l�tn�l sokkal nagyobb er� megannyi falat �p�t kettej�k k�z�. Ezek az akad�lyok az �n esetemben az ellens�gesked�s. Magneto, �s az Akolitok hatalomv�gya, Xavier professzor �s csapata ellen, akik k�z�tt ott van � is. M�r nemegyszer �tfutott az agyamon, hogy meg�ri-e? Meg�ri-e a hatalom hom�lyos �g�ret��rt harcolni, mikor tudom, ha egyszer siker�lne is, egyed�l maradn�k? Nem, semmik�pp, de egyszer�en t�l gy�va vagyok ahhoz, hogy ebb�l a k�sza gondolatb�l elhat�roz�s legyen.

 M�g �t perc. M�g egy perc, �s odabenn az �p�letben megsz�lal a cseng�. A di�kok rohanva fognak t�vozni, �s k�zt�k lesz � is. Bar�tai k�r�ben, nem sietve, lassan l�pdelve, cs�ndesen. Nem fog erre n�zni, nem fog �szrevenni, m�gis egy r�vidke m�morba tasz�t engem, Mind�ssze a l�tv�ny�val. Nekem annyi b�ven el�g. Ezekben a zavaros id�kben �, �s ez a mindennapos r�vidke l�togat�s az egyetlen vil�gos foltja az �letemnek. Minden m�s a s�t�ts�g hom�ly�ba borul.

 Nem akartam �gy. Vagyis… nem tudom. Eg�sz �letemben nem voltam t�bb egy tolvajn�l. Egy �tkozott, piti�ner tolvajn�l. M�r eg�sz kisgyermek koromban azt l�ttam, azt hallottam, hogy �gy kell tennem. Egy v�gell�thatatlan „bandah�bor�ban” n�ttem fel. A k�t csapat verseng�se a v�g�n m�r az �r�letbe kergetett. Azt�n, mikor ott volt a lehet�s�g, hogy mindezt magam m�g�tt hagyjam, egy tal�n m�g rosszabb d�nt�st hoztam. Akkor m�g j� v�laszt�snak t�nt. De mi�ta tal�lkozta vele, m�r ezerszer el�tkoztam magam miatta.

 Megsz�lalt odabent a cseng� a maga vijjog�, sik�toz� hangj�n. Di�kok �mlenek ki az szabad leveg�re. � mindig a legv�g�n j�n ki. Megv�rja, m�g elhalkul a zsivaj, eloszlik a t�meg, �s nyugodtan, a t�bbi megjegyz�seit�l mentesen hagyhatja el az int�zm�nyt. �s tess�k, m�r j�n is. Gy�ny�r�, mint mindig. Lila nadr�g, derek�n egy s�l, �vk�nt, fekete fels�, �s az elmaradhatatlan keszty�k. Annyira… csod�s. Le�rhatatlan.

 L�tom, hogy szomor�, csak azt nem tudhatom meg, hogy mi�rt. Biztos megint ezek, ezek az istentelen sz�rnyetegek. K�ptelenek meg�rteni, ha valaki m�s, ha valaki egy kicsivel t�bb, egy kicsivel kevesebb, mint �k. Legsz�vesebben odamenn�k, a karomba z�rn�m, �s halk, szinte elhal� hangon nyugtatn�m. De ez az egyetlen dolog, amit nem tehetek. Azzal mindent elrontan�k. B�rmit is �rzek ir�nta, nem szabad megmutatnom m�snak, vagy ak�rcsak neki, hiszen azzal hatalmas vesz�lybe sodorn�m. Nem, visszafogom magam, �s ak�rmennyire f�j is, itt maradok, a fa rejtek�ben.

 Tal�n m�gis meg k�ne tennem? Ott k�ne hagynom Magnetot? Hogy azt�n hozz�juk, �s legf�k�ppen hozz� �lljak? Nem tudom. De ha el is hat�rozn�m, lenne-e el�g b�tors�gom ahhoz, hogy meg is tegyem? Gyenge vagyok �n ehhez. T�ls�gosan gyenge, hi�ba l�tja azt mindenki, hi�ba pr�b�lom fenntartani azt a l�tszatott, hogy er�s �s b�tor vagyok, ez az igazs�g. Ak�rhogy is szeretn�m, hi�ba nincs h�bb v�gyam, mint hogy vele legyek, egyszer�en k�ptelen vagyok megtenni. M�g. De tal�n majd egyszer, mikor m�r nem lesz ekkora az ellens�gesked�s, nem lesz ennyire �j az emberek sz�m�ra mut�nsok jelenl�te, �s �n is er�sebb leszek, akkor tal�n majd k�pes leszek megtenni. Addig pedig ezekben a l�togat�sokban nyerek vigaszt.

 Lassan elmegy, mint mindig, lassan, csendben, kecsesen l�pdelve. Most is ott vannak k�r�l�tte bar�tai. P�r l�ny, nem ismerem �ket. B�r igaz�n �t sem, de �ppen el�gg� ahhoz, hogy szeressem. Besz�llnak a kocsiba, elt�nik a szemem el�l. Majd beindul a motor, majd az aut� kigurul a parkol�b�l, �s elt�nik a szemem el�l. A j�l ismert �rz�s, amely mindig megl�togat t�voz�sa ut�n, hogy l�thatatlan b�kly�ival �sszeszor�tsa, megl�ncolja lelkem, most is megtal�lt. A p�r percnyi mennyorsz�g ut�n ism�t k�vetkezik a teljes napot fel�lel� pokol, mely mintha �r�kk� tartana, �s csak akkor �r v�get, ha �jra l�thatom, hogy egy cseppnyi f�nyt hozzon s�t�t lelkembe.